Voltál már kiszolgáltatott, szennyes, rút és tompa
Rossz ösvényre léptél, fetrengtél mocsokba
Bolyongtál a sárban, közben lelked hullott porba
Mégis mindig szép vagy, nekem sosem voltál ronda
Közeleg az ősz, búcsúzik a kerti fűzfa lombja
Szent mimóza mosolyod gyengéd szellő hozta
Minden hibád, hiányod már felejtésem foglya
Szeretlek és várlak, lépj be otthonodba