Örülj, ha van -és tudsz- még miért sírni
Lázadj most, mert a sötét völgyön túl már nem lesz miről írni
Szenvedj ma és ünnepeld a könnyed
Mert az utolsó hegyen túl a nehéz is már könnyed
Köszöntsük hálával a tüskét, a kórt és a kort
Táncoljunk a hiánnyal, hisz ez is csak a teljességünk volt
Halál! Hol a te fullánkod?
Mosolyvirágpor pallosod?
Nevessünk, kacagjunk, hahotázzunk harsányan
Végtelen biztonság átölel e közösségi magányban
Készüljünk mi megfáradtak
A panaszfolyók kiszáradtak
Gyertek öregek és ti is gyertek betegek
Csonkák és bonkák mert egésszé lesz feletek
Ne is nézzünk hátra, áldás vagy a gyászban
Királyunk kulcsai már bent vannak a zárban
Átszögelt karjai szélesre kitárva
Nagyon halkan mennydörög vigaszsuttogása:
„Szeretlek és hidd el, sosem leszel árva
semmi sem volt hiba és nem voltál hiába.”