Zokog az Isten

Zokog az Isten, amikor intézménybe zárják. Eközben úgy töri át a falakat némaságával, hogy észre sem veszik a “hatalma sok”. Budapest, 2022. szeptember 15.

Híváslista

Létrehívnál? Lehívnál? Áthívnál? Behívnál? Felhívnál? Meghívnál? Előhívnál? Elhívnál? Hazahívnál? Budapest, 2022. szeptember 4.

Távolság

ártatlan elérhetetlen holdmelódiák elegáns csillárok és csatakarcolt gázlámpák a távolság sajnos nem üveggolyó hanem hömpölygő bűzös szakadék miközben hőseink, álmaink és ideáink ködbe veszve eltűnnek vagy elfogynak szavaink elértéktelenednek éltelenül és élettelenül megkopnak nem tudok mit kezdeni veled nem tudok végezni sem veled kiszáradtak szép találkozásaink elapadtak gyöngyöző forrásaink de pernyeparázs hangokból titkon himnuszok születhetnek … Continue reading "Távolság"

Kövek a helyünkre

Bentről keményedünk kifelé Lassan gyógyulnak sebeink Kell lennie célnak, de mégsem tudjuk a hogyant, a meddiget és a miérteket Egyre inkább azok a dolgok határoznak meg amiket nem teszünk meg Fontosabb lesz az olvasatlan könyv A meg nem írt szimfónia A le nem festett borzalom Langyos lett minden, dohos lett a díszletek szaga A szürke … Continue reading "Kövek a helyünkre"

Kicsomagolás

Az üres kartondobozokat komótosan összetépjük Mert lassan már majdnem tényleg megértjük Hogy mindent egyedül Te tartottál össze Felhalmoztad túlélésünk nehezebb időkre Kibogoztad a színes kusza összeérő szálakat Játszóteret adtál, zenét és védelmező várakat De búcsú nélkül kiléptél Még csak el sem köszöntél Mi árván és kifosztva Egy új harctéren maradtunk Tisztulsz már, máshol jársz Így … Continue reading "Kicsomagolás"

Hógömb

Véletlenül talált üres hógömböm milyen tájat álmodjak beléd? Milyen valótlanságot takarjon be zárt rendszeredben a soha el nem olvadó szobahőmérsékletű műanyag hóesés? Budapest, 2022. július 26.

Kétsoros párbeszéd

–          Ezt hogyan csináltad? –          Nem tudom. Nagyon akartam. Budapest, 2022. július 18.

Költözés

Nincs már gyerekszobám, nincs járóka, nincsen párna Nincs ölelés és homlokcsók, ami egyedül csak nekem járna Egy otthonnak hitt álom sebhelyeit most elhagyom Csak képnyomok és karcolások maradnak a falakon Budapest, 2022. július 18.

Van, de nincs

Van hozzá kinyújtott tenyér és sebezhető szív Kanyargó ösvény és völgyeket ívelő híd Van hozzá szándék és hang, mely most is hív Hiány és szenvedés, mely lángparazsat szít Mégsem tudom befogadni egyszerű szereteted Nem értem, nem érintem, nem érdemlem Ezer butaságra cserélném tudatlanul gyengén Ahelyett, hogy elsüllyednék és utaznék a csendjén Üres templom arany betűivel … Continue reading "Van, de nincs"