Szerző: tornayandras

ez már nem a cipőfűzőbarátság már nem játszunk együtt nem szórunk homokot a másik szemébe nem temetjük el egymást a vízparton sem -úgy, hogy csak a nyakunk és fejünk látszik- nem osztozunk álmokon nem építünk várat, elosontak az indiánok is nem fúrunk gyufaszálat frissen gyűjtött gesztenyékbe a volt már jobb is nosztalgiájának felhői mögül mosolyognak … Continue reading "Csodatitkok"

nem tudom mikor vagy magányosabb amikor az előadás előtt egyedül iszogatsz a büfében, a koncert végén, vagy a legnagyobb tapsviharban táncolnál a sorok között és minden dalodnak rossz helyen és rosszul van vége zavarnak a fények útjába állnak muzsikádnak a hangszered korlátjai hangolsz, énekelsz, eltévedsz, parazsat gyűjtesz frázisok vajúdnak csodákat tájképek olvadnak össze vonatsínekké mégsem … Continue reading "Ész aki zen ész"

Ilyenek ezek az irreális szeptemberi hajnalok önpusztító mocsokba lehúzó vad hajlamok őrült szabályokba zárt kicsinyes zsarnokok szegénységben nyomorgó féregszívű gazdagok emberalatti értelmetlen káoszok emberfeletti égre nyíló ablakok vigasztaló reménységű hófehér rajzlapok csodában született kristálytiszta harmatok agóniát simogatva meggyógyító balzsamok én mindeközben itt vagyok és nem vagyok loholok vagy topogok dadogok vagy zokogok a most is … Continue reading "Szeptemberi hajnalok"

csendes esőcseppekkel, eláztatott levelekkel, apró fehér pókkal, puha takaróval simogatva jött az első szeptember nélküled talán a víz teszi, de máris folyékony illattá egyszerűsödnek emlékeink, melyeket sohasem éltünk át teljesen egy éve még énekeltél és szőlőt ettünk a szélvédett házfalnál éppen akkor születtek a kismacskák nem ismertük egymást, de legalább kérdeztünk amikor kérdeztünk, akkor legalább … Continue reading "Kenj nekem egy mézes-vajas kenyeret"

Zokog az Isten, amikor intézménybe zárják. Eközben úgy töri át a falakat némaságával, hogy észre sem veszik a “hatalma sok”. Budapest, 2022. szeptember 15.

Létrehívnál? Lehívnál? Áthívnál? Behívnál? Felhívnál? Meghívnál? Előhívnál? Elhívnál? Hazahívnál? Budapest, 2022. szeptember 4.

ártatlan elérhetetlen holdmelódiák elegáns csillárok és csatakarcolt gázlámpák a távolság sajnos nem üveggolyó hanem hömpölygő bűzös szakadék miközben hőseink, álmaink és ideáink ködbe veszve eltűnnek vagy elfogynak szavaink elértéktelenednek éltelenül és élettelenül megkopnak nem tudok mit kezdeni veled nem tudok végezni sem veled kiszáradtak szép találkozásaink elapadtak gyöngyöző forrásaink de pernyeparázs hangokból titkon himnuszok születhetnek … Continue reading "Távolság"

Bentről keményedünk kifelé Lassan gyógyulnak sebeink Kell lennie célnak, de mégsem tudjuk a hogyant, a meddiget és a miérteket Egyre inkább azok a dolgok határoznak meg amiket nem teszünk meg Fontosabb lesz az olvasatlan könyv A meg nem írt szimfónia A le nem festett borzalom Langyos lett minden, dohos lett a díszletek szaga A szürke … Continue reading "Kövek a helyünkre"

Ha a központban vagy, az elején gyakorlatilag bármerre elindulhatsz. De egy idő után már csak arra haladj tovább, amelyik út felém vezet. Át kell majd menned néhány híd alatt is. Aluljárók is lesznek. Vigyázz, mert némelyik nagyon koszos és veszélyes is. Amikor eléred a teret, onnan már csak egy irányba tudsz közlekedni. Szállj fel arra … Continue reading "Hogyan jutsz el hozzám? – Útbaigazítás"

Az üres kartondobozokat komótosan összetépjük Mert lassan már majdnem tényleg megértjük Hogy mindent egyedül Te tartottál össze Felhalmoztad túlélésünk nehezebb időkre Kibogoztad a színes kusza összeérő szálakat Játszóteret adtál, zenét és védelmező várakat De búcsú nélkül kiléptél Még csak el sem köszöntél Mi árván és kifosztva Egy új harctéren maradtunk Tisztulsz már, máshol jársz Így … Continue reading "Kicsomagolás"