némaságba és távolságba szakadt a legszebb színű kékezüst tekintet elváltak egymástól szavak és fogalmak minden mi itt maradt anyag csupán bűntudatunk lassú körmenete ünnepli a túlélést és romokat Vajon hány követ vagy sziklát tudtunk volna még elmozdítani nem lesz azért sem önsajnálat mert minden csoda és ajándék volt húszezer-százhetvenhat egyszerre megélt hajnal itt remeghet a …
Continue reading "Földrengés"
Most már érthetsz és megérthetnek Mostantól hibátlan a muzsika Most találkozhatsz testvéreiddel Mekkora öleléseket kaphatsz Micsoda virágok közt léphetsz Most jönnek csak igazán az ízek Most még szebb lesz a paletta Bársonyszirmos simogató sárga rózsa Nem szárad el az őszi levél sem Nincs mellé ütés a zongorán Hibátlan a kórus, megmosolyogtat a dráma, a kor, …
Continue reading "Most van jól"
megbüntettek mert nem megfelelő helyen parkoltam rácsodálkoztam hidakra és ártatlan gyermektekintetre némaságot és csendet kerestem hatalmas zajokban legkedvesebb dalaid hallgattam soha nem értem haza ennyire lassan szellőztettem lehúzott, kitárt és kinyitott ablakokkal készült rólam egy fénykép, ahol egy angyal mellett állok lement a nap, lehűlt a levegő, gyönyörű volt a köd kisimult és hirtelen kifakult …
Continue reading "Ez történt az elmúlt 14 órában"
Egy első ködös novemberi éjszakán Pesten vagy talán Óbudán Egy társasház társtalan oldalán A körfolyosó tárlatán Belepillantok a tudattalanul feltárulkozó valótlanságokba Egy fiú éppen lazacot süt fekete főzőlapon arany kincsek kontrasztja sejtelmesen világítja be hangulatos szobácskáját Egy másik emeleten a saroklakásban valaki üresen bámulja a plafont Fiatalon, kisgatyában, pulóverben, egyedül Vajon milyen idő lehet nála? …
Continue reading "Pillanatkép"
Kereslek. Találj meg. Előbújok. Kezet nyújtok. Gyere te is közelebb. Legyünk ketten együtt magányosak. Budapest, 2021. november 13.
Gyávaságból elég már Tisztaság és béke vár Ráülünk a tepsire Vigyen át a semmibe Budapest, 2021. november 10.
Ha nem értenéd már kimondott szavaim és ajkad sóhajai nekem sem üzennének nem lenne baj Ha nem néznél már könnyes szemeimbe és pilláid redőnyei előlem is eltakarnák forrástiszta tekinteted nem lenne baj Ha nem hívnál már csendes sétákra és nem tudnánk tudatosan eltévedni nem lenne baj Ha nem teremtene soha többé zenét ujjad és én …
Continue reading "Nem lenne baj"
bent csend, kint zaj bent csoda, kint őrület bent őrület, kint őrület bent más csend kint ugyanaz a némaság Budapest, 2021. november 2.
te sírsz, de az én szememből folynak a könnyek te nem tudsz járni, de az én lábam van bedagadva leforrasztott szemhéjadon át én látom a láthatatlant a fájdalom távolság a jelen az első októberi fagyok a szavak értelmetlen csonkok csupán égbenéző talajtalan kiszáradt fantomgyökerek 0 fok van tiszta az égbolt, nyitva van vegyünk csendet és …
Continue reading "Kinyitott az égbolt"
minden színben ott vagy most éppen az aranyban vagy a bíborban vagy lehet, hogy már sötétszürkében nem tudom minden csoda bársonypiros – selyemfehér a belépés és a kilépés is nehéz és gyakran hosszú veszteség a csend és veszteség az a zaj is lehet, hogy lángoló zöld vagy égő azúr nem tudom nem is látom már …
Continue reading "Minden színben ott vagy" 