hótiszta tollpihék hullanak
angyalszárnyak veszteségei
sohasem nőnek ki újra
simogatásod már elérhetetlen
nem léphetünk ártatlanul
ugyanarra az útra
hideg sötét az este
mába fagyott a tegnap
üres korsót viszek a kútra
harmóniáért könyörgök
a szuszogásod már csak egy kopott kép
hajnalaid kövültek a múltba