Ha számonkérsz egy szót, amely világot teremt
Ha nem látod a jót, ami most is átölel
Ha kétség támad rád, nem érted a pusztítást
Ha eltompult a vágy és a lángod kihűlt már
Mondd el bátran miért hullatsz könnyeket
Mondd el kérlek melyik útra lépjünk innen
Súgd meg halkan honnan várjuk a reményt
Sakkjátszmánkban vajon te lépsz most vagy én?
Háborút veszíthetünk, közben mély sebeket ejthetünk
Egy dal, egy tánc és szép szavak
Csak ennyit adhatunk és menni kell
Tűrünk, szenvedünk, mégis újra töltjük fegyverünk
A suttogásunk elillan, és itt marad a fájó, néma csend
Ha senkit nem találsz, aki veled játszana
Ha nem látszik a fény, a nappal is éjszaka
Ha nincs ki átölel, senki nem csókolja szád
Ha bénít, fojt a múlt és mardos még a vád
Bízzunk benne egyszer lesz még új esély
Rátalálunk az Isten tenyerén
Érkezünk és elmegyünk, egyszer elhajítjuk jelmezünk
Egy dal, egy tánc és szép szavak
Mi sokat adhatunk, csak hinnünk kell
Sírunk és nevetünk, együtt felhők felé léphetünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend
Kell majd küzdenünk, de szebb világra ébredünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend
Éljük az életünk, egyszer biztos hazaérkezünk
Az út majd célba ér és nem lesz többé fájó, néma csend