mesterséges medencémben megkötözve
lebegek
körülöttem minden sivár, kopott és átáztatott
én mégis szépnek látom
néha arcomba csap egy-egy hullám
néha, mintha valami mélység húzna lentről
néha ellepi arcom a víz
néha megsimogat a szellő
lebegek
nem tudom meddig még, de
lebegek
egyetlenen dolgot tudok biztosan:
csak felfelé nézek