Simogasd meg a vállam
Suhanj el mellettem
Lebbentsd meg a függönyt
Üzenj egy madárral
Mutass rá egy szóra
Járjon át a forróság
Találjak jégen virágot
Láthatatlanul megtorpanva
Ülj mellém a téren a padra
Megállóban a járdát
Szárítsd nekem szív alakra
Teremts szemkontaktust egy tacskó által
Rejtsd el harmóniád a novemberi ködben
Rendezd az avart véletlen csodákba
Suttogj, dúdolj, énekelj vagy üvölts
Engedd, hogy akár csak egy röpke pillanatra
Betekinthessek ragyogó fényországodba
Mert egyre sötétebb és hidegebb van odakint