egymást korcsosítjuk hűtlenségre
hazug egyszeri és megismételhetetlen gyengédségünkkel
egy másik ország beazonosíthatatlan hangja hívogat
a másnap hajnal józanságának magányketrecében
alamizsnát kapargatok tekintetekből és lágy mozdulatokból
haza szeretnék menni, ahol Te is otthonom vagy
laza szeretnék lenni, miként kicsivé lesz majd a nagy
simogass, kényeztess, gyógyíts érintéseiddel
osonjunk ki a tömegből, álcázva sérüléseinket, eltakarva sebeinket
akkor se, ha örök telünk enyhe
egyedül nem jutok a Mennybe
bár megengedted, hogy egy pillanatra
pancsikoljak és ránézzek kristálytengeredre
bármennyire is ez az álmom és életem terve,
de akkor sem juthatok nélkülded a Mennybe