a megaláztatások után
a gyűlölet kijáratánál
az ütések, a nyilak marcangolását
és a sebek gyógyulását követően
egy teljesen váratlan – és mások számára láthatatlan –
csodapillanatban megérkezik majd
hangtalanul a simogató vigasztalás
aki pontosan a te méretedben
a legkedvesebb színeidben öltöztet majd palástba
minden sérülés csillogó tengerhomokba süpped
a kiontott vér felszárad és eltűnik
s csak ennyi jut eszedbe: hol voltál eddig?
én hol voltam és ki voltam nélküled?
gyermekarcunk lesz újra
ártatlan tekintetünk
sem fátyol, sem álarc nem takarja soha többé
új értelmet kap a rend, a kész és az érkezés
megértjük mi a fontos
aranyköveken csoszogunk
angyalszárnyak súrolják vállaink
hófehér dimenziókban,
terhek, súlyok, elvárások és szokások nélkül
tápláljuk egymást
újjászületve
feltámadva
lábunk tiszta vízbe lóbáljuk
időtlenül
végtelenül
örökkön-örökké