nem tudom mikor vagy magányosabb
amikor az előadás előtt egyedül iszogatsz a büfében,
a koncert végén, vagy a legnagyobb tapsviharban
táncolnál a sorok között
és minden dalodnak rossz helyen és rosszul van vége
zavarnak a fények
útjába állnak muzsikádnak a hangszered korlátjai
hangolsz, énekelsz, eltévedsz, parazsat gyűjtesz
frázisok vajúdnak csodákat
tájképek olvadnak össze vonatsínekké
mégsem viszi haza lelked a közönséged