Ilyenek ezek az irreális szeptemberi hajnalok
önpusztító mocsokba lehúzó vad hajlamok
őrült szabályokba zárt kicsinyes zsarnokok
szegénységben nyomorgó féregszívű gazdagok
emberalatti értelmetlen káoszok
emberfeletti égre nyíló ablakok
vigasztaló reménységű hófehér rajzlapok
csodában született kristálytiszta harmatok
agóniát simogatva meggyógyító balzsamok
én mindeközben
itt vagyok és nem vagyok
loholok vagy topogok
dadogok vagy zokogok
a most is teremtő
e világtalan vaksötétben
ártatlanul dúdolgat és
titkot rejtve andalog
nem bánt, nem kér
nem nyafog és nem ragyog
sivatagban egyszerűen
szavak nélkül mosolyog
Ilyenek ezek a csodát rejtő szeptemberi hajnalok