Az üres kartondobozokat komótosan összetépjük
Mert lassan már majdnem tényleg megértjük
Hogy mindent egyedül Te tartottál össze
Felhalmoztad túlélésünk nehezebb időkre
Kibogoztad a színes kusza összeérő szálakat
Játszóteret adtál, zenét és védelmező várakat
De búcsú nélkül kiléptél
Még csak el sem köszöntél
Mi árván és kifosztva
Egy új harctéren maradtunk
Tisztulsz már, máshol jársz
Így mi csak titokban sírhatunk