Nincs már gyerekszobám, nincs járóka, nincsen párna
Nincs ölelés és homlokcsók, ami egyedül csak nekem járna
Egy otthonnak hitt álom sebhelyeit most elhagyom
Csak képnyomok és karcolások maradnak a falakon
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!
Nincs már gyerekszobám, nincs járóka, nincsen párna
Nincs ölelés és homlokcsók, ami egyedül csak nekem járna
Egy otthonnak hitt álom sebhelyeit most elhagyom
Csak képnyomok és karcolások maradnak a falakon