nevető tündér és
halottak feltámadása ez is
nagykabátban nyáron
hallgatom az esőt
nem találsz jó szavakat
sem égben, sem könyvekben
sem szájban, sem hirdetőoszlopon
sem tócsában
sem sáros lábnyomokban
az első halott, akit láttam
egy partra fektetett vízbefúlt volt
lila ajkaiból csöpögött a tó
gyermekként elszaladtam
megszöktem akkor
és ma semmit sem tesz hozzá a művirág
és én sem kérnék egyetlen órát sem
ha most hirtelen
bekopogna a semmi
az emléktolvaj, a sötétség
a mozdulatlan áruló
a törések mentén csillog az üveg
kékcsodákat varázsol
ünneptelen évszakokba
sózott tortát majszolok
amíg várnom kell
minden mentes
meztelenség mindez