kell nekem egy nagy süppedő karosszék
puhára koptatott megállóhely
nekitámasztva kerubok könyveivel
pislákoló ihletek integetnének
tömjénillatú párnácskája hozzám simulna
mesélne, vigasztalna, dúdolna
hátam lenyomata, hajszálaim ösvényei
legédesebb parfümöm
és egy fehér zsebkendő maradna benne csupán
ha hang nélkül, színtelen
eltűnnék hirtelen