minden reggel megerőszakolom önmagam
betűk, szavak, néha mondatok vajúdnak bennem
azért kell írnom, mert ilyenkor tudhatom csak,
hogy még nem hagynak közömbösen a végletek
hányásba lépek
csupán alakzatok torz tükörképei emlékeztetnek
tökéletes szépségedre
tömjént égetek
hátha megérzem gyermekkori lélektemplomom emlékeit
menjünk haza kérlek
ez itt nem a mi otthonunk