A kisfiú magasra próbál ugrani
Azt hiszi, hogy sikerül elrugaszkodnia
S egyszer talán repülni is tud majd
A rózsáról a sárga szirmok
Hangtalanul válnak el
Óvatosan, puhán érkeznek a földre
Egyetlen mozdulatban feloldódik
A gyengédség, az illat, a szívverés, a tánc
Angyali szépség vakít el
Vonz és befogad
Lebegni tanulnék, de betakarnak hatalmas
Bontatlan szárnyaim
Misztikus találkozás ez
Jelenlétben hiányban
Meztelenül ruhában
Tapsviharban magányban
Mesterben és tanítványban
… és most velem lépdelsz
a hajnali ködös folyó partján
Együtt fázunk
Egymást takarjuk be néma szeretettel
A tűz szép lassan felmelegít
Távolban harangok zúgnak
Angyalok és szentek
Békehavat szórnak
… és én már nem akarok felseperni
hátha itt marad így néhány hajszálad
amibe belekapaszkodhatok,
ha netán majd süllyedni kezdenék