némaságba és távolságba szakadt
a legszebb színű kékezüst tekintet
elváltak egymástól szavak és fogalmak
minden mi itt maradt anyag csupán
bűntudatunk lassú körmenete
ünnepli a túlélést és romokat
Vajon hány követ vagy sziklát
tudtunk volna még elmozdítani
nem lesz azért sem önsajnálat
mert minden csoda és ajándék volt
húszezer-százhetvenhat
egyszerre megélt hajnal
itt remeghet a föld, vagy ömölhet a láva
hiszen te már tudod: a lakat nincs is zárva
köszönök mindent, jól csináltad végig
a dalt mit dúdoltál, most viheted az égig