te sírsz, de az én szememből folynak a könnyek
te nem tudsz járni, de az én lábam van bedagadva
leforrasztott szemhéjadon át én látom a láthatatlant
a fájdalom távolság
a jelen az első októberi fagyok
a szavak értelmetlen csonkok csupán
égbenéző talajtalan kiszáradt fantomgyökerek
0 fok van
tiszta az égbolt, nyitva van
vegyünk csendet és békességet
Tornay András verseinek oldala
Rendszeresen új tartalommal!