te sírsz, de az én szememből folynak a könnyek te nem tudsz járni, de az én lábam van bedagadva leforrasztott szemhéjadon át én látom a láthatatlant a fájdalom távolság a jelen az első októberi fagyok a szavak értelmetlen csonkok csupán égbenéző talajtalan kiszáradt fantomgyökerek 0 fok van tiszta az égbolt, nyitva van vegyünk csendet és …
Continue reading "Kinyitott az égbolt"
minden színben ott vagy most éppen az aranyban vagy a bíborban vagy lehet, hogy már sötétszürkében nem tudom minden csoda bársonypiros – selyemfehér a belépés és a kilépés is nehéz és gyakran hosszú veszteség a csend és veszteség az a zaj is lehet, hogy lángoló zöld vagy égő azúr nem tudom nem is látom már …
Continue reading "Minden színben ott vagy"
Kávét iszom Egy tegnapi emlékkel Hang nélkül szürcsölöm Hozzá a holnap reménységét Képzelt habja nyomot hagy A bizonytalanság asztalán Művirág dekorációk között Lassú az adatátvitel Mikor érek már haza? Budapest, 2021. október 14.
eltűnnek az árnyékok minden megszépül vonzó lesz a taszító minden perc értékessé nemesedik nincs már harag nincs már megbánás egyetlen köszöntés az érkezés és az indulás ilyen lehet a halál lehet ilyen az élet is Budapest, 2021. október 10.
Örömmel, reszketve és óvatosan próbálom összegyűjteni mindazt, amit át kellene menekíteni valahogy egy szebb és szelídebb világba: mesés csodákat bejáró rég elszakadt szandálomat melleiden meghallgatott megnyugtató szívhangokat megkomponált menekülést, elszakított horgonyokat hideg télben puha tollal kibélelt fehér paplanokat táncokat, hangokat, gyógyító dallamokat átáztatott közösen megélt kalandokat veszteségben megkondított nehéz harangokat reményföldből némán nyíló csodavirágokat tengervíztől …
Continue reading "Át kellene menekíteni valahogy" 