Nincs ehhez a helyhez már
Nekem semmi közöm
A sor végére állítottak
Senki rám sem köszön
Csomag vagyok, szinte üres
Nincs már bennem öröm
Papírvékony valóságom:
Fáradtság és közöny
Hangok nélkül, szavak nélkül
Nem szólal meg dalom
Megtépázott kusza imám
Csendben abbahagyom
Testet, lelket, horgonyt, szárnyat
Mindet oda adom
Nyílj meg kapu, indulj angyal!
Mennék én már nagyon.