először elfogynak a fontosnak hitt feladatok
utána csonkák lesznek a harsány ünnepnapok
később elvesztik jelentőségüket a helyek
elfáradnak a lábak és lankadnak a kezek
majd eltűnik az öröm és a vidámság
kibékül a szegénység és gazdagság
aztán megszürkülnek dallamok
tovaszállnak ízek és az illatok
irányok, színek, kapcsolatok keverednek
megkopnak sziklák, szavak és szép szerelmek
üres lesz az ágy, a vágy
lehull a lepel és a máz
megtorpan a rácsodálkozás
falhoz ér a hátha mégsem reménykoldulás
vakon, némán
egyedül és bénán
élve, mégis holtan
magára hagyatottan
eltűnik az ember
az ember eltűnik
eltűnik
az ember
tűnik
ember
el
az