állat és tündér ír ismeretlen verseket
harmónia hangok támadnak hátba
mintha egyezségben állapodtunk volna meg
egyikünk sem meséli el bűneit
apró színes üvegbe fagyott a mező
hullámzik a jég és minden ölelés célt téveszt
megvetemedett a nehéz kapu
érkezésünk indulásra kész