Minden arcban, hangban
mozgólépcső haladásban
vagy hálószoba maradásban
láthatom a teljességet is
vagy a hiányzó részek agóniáját
a még nem értem oda állapotát is
mély részvétem cinkos harmóniába csábít
bőrünk összeér
levegő sem bújhat közénk
türelmünk szeretkezik
álmokban kisimult gyűrődésekkel
reménybe oltott gyöngéd érintésekkel
én csupán útravalót készíthetek neked
mert az ösvényre egyedül kell rátalálnod
de rengeteg jelet hagyok majd
s minden elágazásnál megsúgom, hogy merre indulj
amíg nem lángol a sivatag
amíg a földből folyó fakad
amíg levelet kerget a szél
amíg csodákat rejt nekünk a tél
veled leszek
ne félj
a világ végezetéig