árvaságtalálkozásaink fájdalomintegetéseink viharcsendjeink tudatlan tévelygéseink mind-mind csak ingatag cérnaszálakon reszket a holnapot támadó pusztító hurrikántámadásokban már látni az utolsó homokszemeket elfogy az időnk nem sejtjük – honnan is tudhatnánk – hány csepp tartalék lehet még a kegyelemgyolcsban már hallom az utolsó homokszemeket forduljunk meg! siessünk haza! Budapest, 2017. szeptember 9.
lehetsz bárhol és bármikor lehetsz vidám vagy búskomor lehetsz távol és – a fenébe! már megint valaki beszállt a képembe – lehetsz akár szép, gazdag, földhöz láncolt nagyutazó Sosem fogod tudni magad megörökíteni. Bárhol és bármikor
Minden nap megszületsz visszautasító nyomorunkban Minden nap menekülsz a hatalom tomboló gyűlöletétől Minden nap gyógyítasz néma szavaiddal Minden nap megmosod és megszárítod ragacsos lábaink Minden nap megeteted kisminkelt áruló ajkaink Minden nap meghalsz utálatközönyünk keresztfáján Minden nap mégis feltámadsz hajnalcsodáidban Minden nap -így ma is- mellém szegődsz felismerhetetlenül Budapest, 2017. szeptember 9.
