Kategória: Versek

minden tánc ugyanaz a dallam volt minden vaskos fejezet mégis csak egyetlen mondat volt Budapest, 2018. július 8.

A ránk bízott csomagokat gondatlanul és gondtalanul elveszítjük Bénult ujjaink már nem lesnek nehéz, dohos függönyök mögé Az éjféli szellő még ma is kérdéseket reteszel tágra nyílt ablakomra Kicsit félek – még nem tudom, készen állunk-e Vajon ki fog táncolni falaim közt megbújó dallamainkra Budapest, 2018. július 8.

csendverseny és álomvirág úttaláló térképtelen térpadok altató óra remegő ketyegése lázlángú sivatagban megfagyok Budapest, 2018. július 8.

levendulafagylalt néma olvadása téli júliusok nagylevelű feledékenysége titokhangok szelíd vigasztalása remegő érintésed néma karcolása napszemű alkotóm elhangolt altatóm lepkeszárnyú páncélom egyetlen szeretőm ismeretlen teremtőm frissen ásott temetőm Budapest, 2018. július 8.

Van olyan vihar, amelyik fákat dönt ki és van, ami aranyképet rajzol búzatáblákba Bécs, 2018. június 10.

bársonymaszkjaim elkoptak vagy lemállottak már nincs semmi kötődésem a termőföldhöz látod… teljesen városi lélek lettem mint fa és lombja októberi hajnalon elbúcsúztunk most azonban már tükörszárnyalás könnyedségében játékcsoda lopakodik lábujjhegyen rajongok simogatásaidért ezért az emberszínű tájban csendben összehajtalak szeretetbőröndbe csomagollak korlátlanul rád bízom álmaim és halk puha altatód édeskés dallamára hópehelyként felolvadok miközben örökre eltűnök … Continue reading "Átlényegülés"

Szabad vagyok. Te is szabad vagy. Szabad vagy kószálni, késni, megállni, nézelődni Megpihenni és megérkezni is. Szabad. Budapest, 2018. március 1.

Hamvasmályva harmóniák születnek ahogy decemberi ráncos kezek egy májusi dalocskát próbálnak elhangolt és kopott zongorán újra életre kelteni tervek és emlékek folynak egyetlen lomha zakatolásba keressük azt a szót, ami még szent lehet amit nem fed még be a szürke groteszk por pislákoló fáklyahamu téli földmagány szomorúsága közben szép lassan sötét lett s az ablakok … Continue reading "Vonaton február"

Volt, hogy rossz lábnyomokba léptem és volt, amikor járni sem tudtam Volt, hogy nem láttam a Napot és volt, hogy azt sem tudtam, merre kellene néznem Volt, hogy sáros volt az ösvény és volt, hogy sokszor eltévedtem de te a félútnál is tovább jöttél velem Budapest, 2018. január 26.

Várok. Megyek. Nem sietek. Négy villamost elengedek. Egyszer hozzád becsengetek. Napsugárban megfürdetlek. Szállok. Alszom. Felébredek. Hat villamost lemeszelek. Szóösvényen eltévedek. Csendörvényben elsüllyedek. Budapest, 2018. január 21.