Átlényegülés
bársonymaszkjaim elkoptak vagy lemállottak már nincs semmi kötődésem a termőföldhöz látod… teljesen városi lélek lettem mint fa és lombja októberi hajnalon elbúcsúztunk most azonban már tükörszárnyalás könnyedségében játékcsoda lopakodik lábujjhegyen rajongok simogatásaidért ezért az emberszínű tájban csendben összehajtalak szeretetbőröndbe csomagollak korlátlanul rád bízom álmaim és halk puha altatód édeskés dallamára hópehelyként felolvadok miközben örökre eltűnök … Continue reading "Átlényegülés"