A szamaritánusok aranyat halmoznak fel
Hazudnak a hírvivők, remegnek a fák
Éppen búcsúzni készül, vagy már el is ment
Az egyetlen, ki mindig szépnek lát
Már nincsenek betűk, elfogytak a szavak
Besurran az őszi köd a küszöböm alatt
A mindig és soha már csupán véletlen
Mesék és dalok tartanak még életben
Hétmérföldes hazatérő tündérszárnyú lábnyom
Ártatlanságra, tisztaságra és kezdetekre vágyom